|
A ló gerinces állat, az emlősök osztályán belül a páratlanujjú patások rendjébe tartozik, ezen belül is a lófélék családjába. Ősei Amerikából kiindulva elterjedtek a földszorosokon keresztül minden kontinensen. Késbb Amerikában eltűntek, és már csak a XVI. századi európai hódítók által kerültek vissza. A változásokhoz alkalmazkodva (egyre keményebb talaj) fokozatosan, az évmilliók során több ujjból egy alakult ki.
Alig nagyobb, mint egy kutya
A ló legősibb elődje, az Eohippus, a "hajnalpír lova" 60 millió évvel ezelőtt, az eocén korban jelent meg. Mellső lábain pata híján négy, a hátsókon három ujja volt, feltehetően mocsaras területek környékén terjedt el, és alig volt nagyobb egy mai kutyánál (inkább egy macskához volt hasonlítható a mérete). Fogai alapján lombevő lehetett, alacsonyabb növények, cserjék leveleivel táplálkozhatott. A Mesohippus 40 millió éve jelenhetett meg az oligocén korban. Mindegyik lábán 3-3 ujj volt, de a középsők megnagyobbodtak. Kezdetben még lombevő volt, de az elsztyeppésedés következtében fogazata a fűfélékkel való táplálkozáshoz igazodott. Így nyakuk is megnyúlt, hogy elérjék fejükkel a földet. A szemük oldalra tolódott, így a nagyobb látómező miatt könnyebben észrevették a rájuk leselkedő ragadozókat. A Mercyhippuson már megjelent a pata, az oldalsó ujjak egyre kisebbé váltak. 30 millió éve terjedhettek el. Lábuk megnyúlt, gyorsabban el tudtak futni, ha veszélyt éreztek. A Pliohippus már jobban hasonlított a mai lóra. Az oldalsó ujjak teljesen eltűntek, csak egy pata maradt meg.
 Alaptípusok
Még a háziasítása előtt négy alfaja volt a lónak. Ezek voltak az alaptípusok vagy őstípusok. Az 1-es pónitípus elsősorban Európa nyugati-északi részén terjedt el. Széles homloka, kicsi fülei voltak, marmagassága 126 cm körüli volt. Leginkább a mai exmoor pónira hasonlíthatott. A 2-es pónitípust nehezebb alkat, durva megjelenés és nagy fej jellemezte. A przewalski ló tulajdonságait hordozta. A 3-as lótípus Közép-Ázsiában fordult elő. Vékony bőre, keskeny teste volt, sivatagi körülményekhez alkalmazkodott. Nagyon hasonlított az akhal-tekinire. A 4-es lótípus Nyugat-Ázsiában terjedt el. Az alacsony, törékeny felépítésű lovak a kaszpi lovakhoz áll legközelebb.
Rokonság
A ló legközelebbi rokonai, amik szintén páratlanujjú patások, a zebra és a szamár. A zebra elsősorban Dél-Afrikában terjedt el. Három alfajt tartanak számon: a Grevy's, a Burchell's és a hegyi zebrát. A háziszamarak (vadszamarak háziasított formája) Észak-Afrikában őshonosak. Az ún. félszamarak Ázsia-szerte fordulnak elő. Ha egy állat apja ló, anyja szamár, akkor szamáröszvérről, fordított esetben lóöszvérről beszélünk.
írta: Mizzy |
AJÁNLOM AZ OLDALT
